Anyuka lett! - Interjú Miklósa Erikával

Ha róla van szó, az ember csak kapkodja a fejét. Hol átütő sikerről számol be a világ valamelyik operaszínpadán, hol egy új szerelem toppan be az életébe, ám amivel most lepte meg a világot, az minden eddigit felülmúl: hét hónappal ezelőtt párjával kisbabát fogadtak örökbe!

Miklósa Erika

– Melegen gratulálok a kis jövevényhez!

– Köszönöm szépen! – kacag fel boldogan Erika, miközben odaköszön néhány, mellettünk elhaladó ismerősének. Tudhattam volna, hogy ha kiülünk az Operaház melletti kávéház teraszára, mindenki meg fogja szólítani. És olaszos temperamentumát ismerve, ő még a nénivel a szomszéd házból is szívélyesen elbeszélget interjú közben. Azért néha én is szóhoz jutok…

– Karácsonykor nem is említetted, mire készülsz!

– Akkor még nem tudhattam, hogy ez a csoda megtörténik velem. Amióta csak összekerültünk, terveztük a férjemmel, hogy örökbe fogadunk egy babát, de azt nem is álmodtam, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Előtte hónapokig tartott a felkészülés, mindenféle kötelező dologra volt szükség, környezettanulmányra, alkalmassági vizsgálatra stb., végül márciusban lett szerencsénk. A mai napig nem térek magamhoz.

– Valóban hihetetlen. Hogyan történt?

– Tudom, sokan azt gondolják, hogy protekciónk volt, pedig dehogy! Egy gyerek örökbefogadása túl nagy horderejű döntés ahhoz, hogy ilyen kicsinyes szempontok érvényesüljenek. Aki ismeri a Bölcső Alapítvány elnökét, Budavári Zitát, különben is tudja, hogy ilyen számára nem létezik. Amikor felkerestük, három órán át ecsetelte, hogy gyakorlatilag alig van esélyünk arra, hogy kisbabánk legyen, mert az örökbe adó anyák kilencven százaléka szívesebben bízza fiatal szülőkre a gyermekét. Ráadásul nekünk túl kevés időnk maradt ahhoz, hogy újszülötthöz jussunk, mert a jogszabályok csak negyvenöt éves korig engedélyezik.

– Aztán egyszer csak mégis megszólalt a telefon…

– Sajnos nem avathatlak be a részletekbe, mert azzal sérteném a biológiai anya érdekeit, legfeljebb annyit mondhatok el, ami rám vonatkozik. Szóval a telefonban azt kérték, hogy sürgősen menjünk be a kórházba, mert megszült egy édesanya, aki szeretne lemondani a gyermekéről, de kikötötte, hogy csak negyven feletti házaspáré lehet! Képzelheted, végigzokogtam az utat. Nem érdekelt az sem, hogy tetszik-e majd a baba, vagy, hogy oxigénhiányos állapotban született – mert erre előzőleg felhívták a figyelmemet –, bármilyen lesz is, éreztem, hogy az enyém. Én vagyok az anyja.

– Tudod, hogy ehhez sok édesanyának kilenc hónap is kevés? A legtöbb esetben csak lassan születik meg a kötődés.

Az interjú folytatásában még többet megtudhattok a Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnőről. Lapozzátok fel érte a Nők Lapja 41. heti lapszámát!

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Falus Kriszta