Egyedül nem megy...

Június elején nagy fába vágták fejszéjüket életmódváltóink: a dietetikusok útmutatójának megfelelően alapvetően új alapokra helyezték táplálkozásukat. Három és fél hónapja más kerül az asztalra reggel, délben és este, ráadásul megváltozott a napirendjük is, hiszen a sportolásra is időt szakítanak. De mit szól ehhez a család és a környezet?

Az életmódváltás nem egy tűzijátékkal kísért parádés menet, bizony vannak nehezebb napok, hetek. Az eredmények motiválóak, és a csapat többsége szívesebben néz tükörbe most, mint pár hónappal ezelőtt, de a karcsúbb derekat és a kisebb nadrágméretet senkinek nem adták ingyen; minden deka fogyás mögött kemény munka áll.

Dóra Emese szerint most jött el a holtpont, ilyenkor különösen nehéz erősnek maradni. „Többen támogatnak, de főleg a mi kis csapatunk, a család jórészt csak konstatálja a változást. A párom sokat segít, ugyanakkor néha nehezíti is a dolgom, mert olyan ételeket is eszik, amiket nekem nem szabad, pedig rettenetesen csábítóak. Nagyon feldob, hogy egyre több régi ruhám jó rám. És érdekes, hogy miután megmártóztam a túlsúlyos életben, most, hogy már kevésbé vagyok az, elkezdtem értékelni magam, örülni annak, ami van. Egyelőre még csak pillanatokra van ez az érzésem, de jó, hogy van ilyen.”

eletmod1

A SIKER TITKA A CSALÁD

Az anyák nem lehetnek betegek, olyat kell főzniük, ami a család minden tagjának ízlik, és a gyerekek leginkább azt szeretnék, hogy anyu vágja össze a kenyeret, ő tologassa a kisautót, és ő meséljen este. De mikor marad idő önmagukra, a saját egészségükre, egy kis testmozgásra? Itt jönnek a képbe az apukák! Nanseu Júlia örömmel mesélte, milyen sok segítséget kapott augusztusban a férjétől. „Ő az a típus, aki nem lelkizik, hanem a lényegre koncentrál: én nyugodtan elmehetek úszni vagy az edzőterembe, mert ő szívesen marad otthon a kisfiunkkal. Néha be is tud szólni, ami rosszulesik, de tudom, hogy jót akar nekem. Múltkor észrevette, hogy kólát iszom, rögtön meg is kérdezte, hogy akkor minek a sok edzés. És igaza is van.” Úgy tűnik, az építő kritika, különösen, ha jó szándék és szeretet van mögötte, igenis hatékony.

Farkas Márta arról írt beszámolójában, hogyan lendítette ki férje a gödörből pár rosszabb nap után. „Csak ennyit mondott: »Szerintem te most érzed, hogy kezded feladni az életmódváltást, ettől totál frusztrált vagy, és a feszültségedet meg szépen ráborítod a családodra.« Hogy mi van? Dehogy kezdem feladni! Nem válaszoltam semmit, de este megköszöntem neki, hogy tükröt tartott elém, és hogy igyekezett mindezt nem bántóan tenni. Megígértem, hogy meglátja, kitartok. És elmagyaráztam, hogy most sajnos sokkal többször kell mondania, hogy jól nézek ki, hogy haladok.” Nemcsak a férjek, hanem a család többi tagja is nagyon sokat tehet azért, hogy siker koronázza az erőfeszítéseket. Néha elég egy jó szó, egy kérdés, egy dicséret.

Piroska Erzsébet úgy érzi, a lánya biztatása nyújtja neki a legtöbbet. „Az én lelki támaszom egyetlen gyermekem. Ő az én Őrangyalom is egyben, tiltott zónás édesség nem kerülhet a tányéromra, mert azonnal rám szól. Örömmel tölt el, hogy imádja a főztömet most is, pedig teljesen más, mint korábban volt. Olyan jólesik, hogy mindig megdicsér, és azt mondja: »Öreglány, büszke vagyok rád! Nem vagy kispályás, meglásd, el fogod érni a kitűzött célt!«”

eletmod2

AZÉRT VANNAK A JÓ BARÁTOK…

Fockt Ildikó mindig mosolyog, az összes fényképen, és ahányszor csak találkozunk. Beszámolójából kiderült, hogy neki is akadnak nehézségei, igaz, ő gyorsan megtalálja a megoldást „Vannak az embernek olyan napjai, amikor saját magát ki kell húznia a gödörből. De egy olyan klassz életmódváltó-csapatban, amilyennek a tagja lehetek, nem olyan nehéz. Mindig van valaki, aki segít. Néha én adok másnak tanácsot, és ha pozitív visszajelzés érkezik, az nekem is nagyon jó! Persze vannak megtorpanások, de aztán haladunk tovább! A legfőbb támasz és segítség a »CSAPAT«. Hiszen ők járnak velem egy cipőben, ugyanazok a problémáik, őket is kísérti a csoki és egyéb nasik, a kilók le- és felugrálása. Ők tudják legjobban átérezni azt, hogy néha kínszenvedés lemondani a kedvenceinkről, és nincs mindig kedvünk edzésre menni. De ilyenkor elég csak a Facebookon elolvasni a bejegyzéseinket, hogy az ember megrázza magát és csinálja tovább, mert a cél, amit el szeretne érni, távolabb van, ki kell tartani!” Az életmódváltó csapat zárt Facebook-csoportjában mindennaposak a bejegyzések, a versenyzők bátran megosztják sikereiket és kudarcaikat is. Az, hogy van egy hely, ahol mindent el lehet mondani, ahol mindenki hasonló kérdésekkel szembesül, nagyon nagy támasz tud lenni a hétköznapokban.

Piákné Kiskó Éva úgy érzi, néha már az is siker, hogy a nehézségek ellenére nem adják fel. „Köszönet érte a csapatnak, mert ugyan nem vagyok túl aktív a hozzászólások tekintetében, de azért követem a híreket, és sokszor onnan merítek erőt a folytatáshoz. Látom, hogy nemcsak nekem szól közbe a sors, hanem a többiek is kapnak szépen akadályokat, melyeket egymást biztatva le is küzdünk.”

Szöveg: Jónap Rita

Fotók: a Nagy Életmódváltás program résztvevőinek sajátjai