Örökéletű tetoválások

Elég csak egyetlen strandon végigsétálnunk, hogy lelepleződjön, hányféle motívumot viselnek magukon az emberek, életkorra, nemre, iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül. Ki, miért „varratja” magára ezeket a jeleket? Vajon magának vagy másnak szólnak ezek az üzenetek?

tetko_noklapjatemaAz egyik emberen nonfiguratív jelek, a másikon idézetek, a harmadikon szörnyek, sárkányok és koponyák, a következőn mesebeli Disney-figurák, de megjelennek ősi, archaikus motívumok is, és mindez az egyszerű feketétől a szivárvány minden színében pompázhat. Lassan az érezheti magát különösnek, akin egyetlen jel sincs. Pedig a tetoválás időbe, pénzbe kerül, ráadásul fájdalommal jár, amit egy bonyolultabb alkotás elkészítéséért hosszan is el kell viselni. De ez nem visszatartó erő, sőt talán csak tovább növeli az értékét.

IGAZI FÉRFI

A tetoválás többszörös üzenettel bír, az egyik legelemibb, hogy viselője képes a fájdalom elviselésére, bármit kibír, és bármire képes. A börtönök sajátos világában ezek az azonnal látható jelek segítik az eligazodást. És hiába a tiltás, börtöntetkók ma is készülnek, elektromos fogkeféből, tűből barkácsolnak tetoválógépeket, és széttört tollak tintaanyagából készül hozzá a festék. Minél bonyolultabb, kidolgozottabb alkotás kerül valakinek a testére, annál magasabban áll a ranglétrán, annál inkább jelzi a testén viselt jelekkel, hogy igazi „férfi ”, aki bármit elérhet.

A börtönökben a tetoválásoknak mindig szimbolikus üzenete van, amit az ott élők mindannyian ismernek. „A börtönben, aki számított, annak volt tetoválása – írja egy börtönviselt blogger. – Egyrészt férfinak kellett lenni ahhoz, hogy ezt a fájdalmas műveletet kibírd. Másrészt tekintélyt is sugárzott, és nem szórakoztak veled a zárkában vagy a tusolóban. Bent rengeteg embernek volt primitív tetkója. A karjára fölírta, hogy »Szeretlek anyám!« vagy a kézfejére: »Üss!« Volt olyan, aki a hasára íratta föl, hogy »Éhes vagyok« vagy a lábfejére: »Büdös«. Börtöntetkónak számít, amikor a hüvelykés a mutatóujj közé öt pöttyöt rajzolnak. Ez azt jelenti: négy fal között egy ember.”

Ma már börtönpszichológusok is foglalkoznak a jelenséggel, és tudják, a tetoválás készítésének egyik legerősebb motivációja az, hogy a fogvatartottak meg vannak fosztva szeretteiktől. Ha a testükre tetoválják az anyjuk, a szerelmük nevét, vagy ma már inkább az arcképét, ezzel önmaguk számára is megjelenítik őket, és ez biztonságérzést ad. De számtalan más szimbólum is létezik. A könnycsepp például a gyilkosok szimbóluma; a kézre tetoválva azt jelenti, sokan szenvedtek már ettől a kéztől; a csillag magasabb pozíciót jelöl; a minél rémisztőbb ábrák pedig egyszerűen a megfélemlítést szolgálják.

ÉLET, HALÁL, SZERELEM

– A mindennapi életben nincsenek ilyen szilárd jelentések, a legtöbben egyszerűen azért  készíttetnek maguknak tetoválást, mert tetszik nekik, mert szebbnek, egyedibbnek érzik  magukat tőle – fogalmaz Lukács Anita tetováló.

A József körúti szalonba épp egy fiatal lány érkezik, amikor találkozunk. Jobb karja már tele van hajós motívumokkal, most a balra készülnek Disney-figurák. Ma éppen Bell szoknyáját színezi Anita. A művelet előtt kesztyűt húz, fertőtleníti a körvonalakkal már kirajzolt ábrát, és az egyszer használatos készletből előveszi a satírtűt. Sárgával színezi Bell szoknyáját, a tű munkája nyomán a lány karján apró vércseppek jelennek meg. Anita letörli a festékkel elegy vért, és újra satíroz, majd újra. A színezék egy-két milliméter mélyre hatol a bőrbe, és nem mosható le soha többé.

A cikk teljes terjedelemben a Nők Lapja 2015/35. számában található.

Szöveg: Rist Lilla

Fotó Europress