6 szívmelengető vers nagymamákról és nagypapákról

Miért szeretjük a nagyszüleinket? Mert folyton sütivel tömnek minket – életkorunktól függetlenül –, mert mindig lehet rájuk számítani, ha bajba kerülünk, mindegy milyen őrültséget csináltunk, de leginkább azért, mert feltétel nélkül viszontszeretnek minket.

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.

Aranyosi Ervin: Ülj csak bele

Ülj csak bele, mi majd tartjuk!
Hintáztatunk, hogyha kell!
Egy nagyszülő mindent megtesz,
s talán sosem fárad el.
Mi nekünk már van türelmünk,
időnk is van rengeteg.
Tudjuk, miről szól az élet,
s mitől boldog egy gyerek…

Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán
Szirom pereg,
Simogatja
Öreg kezed.

Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.

Jancsik Pál: Nagymamához

Óvodába ki kísér el,
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet?
Bizony Ő, a nagymama.

Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvszava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.

Szeretetét, törődését,
megköszönöm neki ma,
Élj sokáig egészségben,
édes, drága Nagymama!

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.
Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Összeállította: D.A.

Nyitókép: Thinkstock