Kinek a felelőssége felkészíteni a gyereket a nemi életre?

A szexuális felvilágosítást még ma is szégyenlős pironkodás kíséri, ahelyett, hogy a kényes kérdésekre bevállalós és őszinte válaszok születnének egy olyan társadalomban, ahol hosszú évtizedekig tabu volt a szexualitásról beszélni. De egyáltalán kinek a feladata felkészíteni a gyereket a nemi életre, a családnak vagy az oktatási intézményeknek?

szexedukacio

„Mikor jó elveszíteni a szüzességet? 14 évesen már el lehet?”, „13 vagyok, még nem feküdtem le senkivel, 14-ig nem is akarok. Ez így jó?”, „Mit jelent az orális szex? 15 vagyok, még nem próbáltam” – csak néhány kérdés arról a kamaszok körében is népszerű nemzetközi kérdezz-felelek közösségi oldalról, amelyen pár éve több online zaklatás történt. A magyar fiatalok olyan frusztrált társadalmi környezetben várnak választ a kérdéseikre, ahol sok családban még ma is ciki a szexualitásról beszélni, főleg, ha a napi hajtás után a szülőnek ideje és türelme sem marad a kényes kérdéseket feszegető párbeszédre. Ezek után hogyan várjuk a virtuális világban kalandozó, titokban pornófilmet néző, bizalmatlan kamasztól, hogy az iskolában kérdéseket tegyen fel a tanárjának vagy más szakembernek? A Nemzeti Alaptanterv ugyan előírja 1–12 évfolyamig a testi és lelki egészségre nevelés, a nemiséggel kapcsolatos biológiai és anatómiai ismeretek tanítását, de a lelki tényezőket is hangsúlyozó, konkrét szexuális tájékoztatásra szinte alig kerül sor az iskolákban. Még akkor sem, ha a pedagógus úgy ítéli meg, inkább a témában jártas szakember – például védőnő, pszichológus, civil szervezet munkatársa – segítségét veszi igénybe.

A KAMASZNAK VAN LELKE IS

„Amikor segítő szakemberként azzal szembesülsz, hogy egy felmérő kérdőíven az emberek többsége a legalapvetőbb kérdésekre, mint például: »Pettinggel vagy megszakított közösüléssel teherbe lehet-e esni?« vagy hogy: »Melyik eszköz véd a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhesség ellen is?« nem tudja a helyes választ, akkor ott társadalmi szinten nagy a baj – figyelmeztet Varga Mónika fejlesztő, differenciáló tanító, addiktológiai konzultáns. – Huszonkét éve vagyok a pályán, és azt tapasztalom: a gyerekek amellett, hogy otthon nem kapják meg a megfelelő információkat, az óvodában és az iskolában is csak felszínes ismeretek birtokába jutnak. Kisgyerekként megtanítjuk nekik, hogy kell mosakodni, fogat ápolni, megnevezzük a testtájakat, majd a nemi érésnél, 13-14 évesen beszélünk a fiúk magömléséről, arról, hogy a lányok menstruálnak, szóba kerül a terhesség és az abortusz, de a felvilágosítás kimerül az egyszerű biológiai ismeretek átadásában. A szexualitás lelki részéről szinte alig esik szó az iskolában, például arról, hogy vannak az embernek erogén zónái, mit jelent vágyakozni, vagy miért fontos megismerni a másikat az első szexuális együttlét előtt. A kollégáimmal azt tapasztaljuk, hogy amint beszélni kezdünk a szexualitásról, mondjuk a HIV vírus kapcsán, a gyerekek jelzik felénk, hogy részletesebben is érdekelné őket a téma. De 60 perc alatt mi sem tudunk csodát tenni.”

DÖBBENETES TÖRTÉNETEK

A cikk folytatásában még több fontos Pedig az átfogó, humorral és empátiával megosztott ismeretek irányt mutathatnának a fiataloknak akkor, amikor pillanatok alatt szippantja be őket a virtuális világ a pornótól a legerőszakosabb videojátékokig.

A cikk folytatásában rengeteg hasznos információt tudhattok meg a témáról – keressétek a Nők Lapja Iskolaválasztó 2016-os számában!

Szöveg: Lénárt Léni

Fotó: Getty Images