Kortárs klasszikus - Vendégségben Matheidesz Rékánál, a WAMP alapítójánál

A Nők Lapja Enteriőr előző lapszámában mutattuk be a WAMP egyik alapító tagja, Matheidesz Réka fürdőszobáját, végül úgy döntöttünk, érdemes megmutatnunk a többi helyiségét is ennek a budai otthonnak, mert finom színeivel, nagy léptékű tereivel, harmonikus berendezésével teljesen elbűvölt bennünket.

wamp1

Mióta laktok itt, és mi motiválta a lakásvásárlást?

Két és fél éve élünk itt. Amikor az első lányunk megszületett, Budára költöztünk egy albérletbe, egy Oktogonon található saját lakásból. Eleinte nem akartunk feltétlenül lakást venni, de én mániákusan szeretek ingatlanokat nézni. Borzasztó képekkel hirdették ezt a lakást, de azért gondoltam, megnézem. Iszonyú állapotban volt, de azonnal beleszerettem. Leginkább a nappali spalettáiba. A lakás 1927 óta nem volt felújítva, de szerintem kifestve sem, és tele volt zsúfolva ósdi bútorokkal. Valahogy tetszett, hogy minden eredeti volt. Láttam, hogy nagyon jót lehetne csinálni belőle, úgyhogy végül megvettük, a belvárosit pedig eladtuk. Budán nőttem fel, de fiatalon nem szerettem, úgy tűnt akkor, hogy nagyon messze van mindentől, és a belvárosban akartam lakni. Aztán beköltöztem a belvárosba, és 12 évig ott éltem. Most Bel-Budán, ami még könnyen elérhető, jól érzem magam, nem mennék vissza. Nem volt a hely feltétele a vételnek, de az tudtam, hogyha újra saját lakást veszünk, egy pici zöldet szeretnék látni az ablakból, és nagyon fontos a környék hangulata is. Annak meg kifejezetten örülök, hogy társasházban lakunk, mert vannak hasonló korú gyerekek. Az előző lakásunk bulilakás volt, ez inkább egy családi fészek.

wamp2

Szereted a polgári miliőt?

Apukám építész, egy modern, nagy légterű házban nőttem fel, mégis nagyon szeretem a klasszikus polgári enteriőröket. Ebben az esetben nagyon motivált, hogy megláttam a terekben rejlő lehetőséget, úgy, mint egy bolhapiacon, amikor kihalász az ember egy kincset a sok ócskaság közül. Élveztem, ahogy lehámoztuk a rétegeket róla. Próbáltunk mindent megtartani, amit csak lehet, a spalettákat, a padlót, az összes belső nyílászárót. A fürdőszobai cementlapot lecseréltük másik, szebb cementlapra, de mégis megidézi a régit. Nagyjából az eredeti alaprajz is megmaradt. Egyedül a konyhánál változott, ami eredetileg cselédszoba volt, és amit összenyitottunk az étkezővel. Az egyik mosdóból mosókonyhát csináltunk. Tehát nem annyira az alaprajzon változtattunk, hanem inkább a funkciókat szerveztük át. Ebből is jól látszik, hogy tökéletesen ki tudja szolgálni a modern igényeket is egy ilyen klasszikus polgári lakás.

wamp3

Tudnál élni egy modern térben is?

Igen, persze, hisz abban is nőttem fel, de ezt otthonosabbnak érzem valahogy. Az alacsony belmagasság nyomaszt, fullasztónak érzem, de egy jó aranyú, nagyvonalú, modern térben, azt hiszem, tudnék lakni.

Belépve rögtön látszik, hogy fontos neked az enteriőr, amiben laksz.

Mindig szép közegben éltem. Erősen hat rám a környezetem, és szeretem, ha inspirál. Ráadásul sokat vagyok mostanában itthon, mivel itthonról dolgozom. Az albérletünk hasonló volt, mint ez a lakás, csak lényegesen kisebb, és egy idő után rossz volt, hogy nem volt elég tér. 140 m2, nagy belmagassággal társulva nagyon tágas teret ad.

wamp4

Az interjú folytatása és még több csodás kép Rékáék lakásáról a Nők Lapja Enteriőr legújabb, őszi különszámában található.

Szöveg: Szigeti Zsófia

Fotó: Kövesdi Réka