Itáliai Napló 13. – Közlekedjünk olasz módra!

Gősi Lilla 9 jó tanácsa arra az esetre, ha Olaszországban busszal szeretnénk közlekedni.

A biciklit elfelejthetem… Már az első városfelfedező sétám alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog menni. A középkori városfalon kívül az élesen kanyarodó utak, a falon belül a macskakövek és a szintkülönbségek nehezítik meg a dolgomat. Nem beszélve a forgalomról. Pedig a lakóhelyem még csak nem is olyan nyüzsgő hangyaboly, mint Nápoly vagy Róma. Mégis mindenhová behajtanak az autósok, még az óvárosba is. A szűk sikátorokban lavírozó járműveket, beleértve a motorosokat, kapualjba húzódva, falhoz préselődve kell elengedni. Az egyik első tanács, amit az olasz barátaimtól kaptam: „Gyalogosként nyugodtan kelj át bárhol, bármikor, csak előtte vedd fel a szemkontaktust a sofőrrel! A pillantásából tudod megállapítani, van-e esélyed.”

Azóta igyekszem határozottan, de körültekintően közlekedni. Más kérdés, hogy magyar látogatóim némely megoldásomat látva még így is fogják a fejüket. Pedig kilométer-királynő vagyok. A lépésszámlálóm rekordja napi 27 154 lépés. Nem emlékszem pontosan, melyik túrán értem el a csúcsot, de nem csodálkozom a számok láttán: itt nem nehéz ennyit sétálni. Észrevétlen telik az idő, amikor szájtátva haladok műemléktől műemlékig. Ismeretlen terepen, kiváltképp, ha a térkép zsákutcába vezet, menni kell tovább. Előbb vagy utóbb mindig célba érek, ráadásul sok izgalmat élek át.

Másik szakterületem a buszozás. Amennyire lehet, kiismertem a kiismerhetetlent. Nem is tehettem másként, mivel az egész régióra érvényes buszbérlettel járok dolgozni. Mik a trükkjeim tehát?

1. Jó helyen kell várakozni! Nem tűnik bonyolultnak, de a buszmegállót jelző tábla gyakran észrevehetetlenül kicsi. Ha hiába keresem, a legközelebbi bár vagy trafik személyzeténél érdeklődöm, esetleg csatlakozom egy buszmegállónak tűnő helyen gyülekező csoporthoz.

2. Felemelt karral jelezzük felszállási szándékunkat! Akkor sem kesergek, ha a közeledő busz sofőrje visszainteget, és fejcsóválva továbbhajt. Előbb vagy utóbb lesz olyan vezető, aki egyetért velem abban, hogy az adott megálló tényleg megálló.

3. Irány a megfelelő ajtó! Előfordult, hogy a busz hátsó ajtaja becsukódott, mielőtt felszállhattunk volna. A jelenetet végignézők szerint az lehetett a baj, hogy nem az első ajtónál sorakoztunk.

4. Számítsunk késésre! Az olasz idő pontossága relatív. Laza tíz perces csúszással is érkezhetnek- indulhatnak.

5. Számoljunk az ünnepekkel, sztrájkokkal! Jó esetben jelzik a honlapon, ha ünnepi menetrend lép életbe. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy feltétel nélkül hittem az internetnek, és ünnepnapra terveztem kirándulást. A járat, amelyről kérdésemre egy buszsofőr kiderítette, hogy az adott napon jönnie kellene, nem jelent meg. A helyiek többórás hiábavaló várakozásunk történetét hallva csak vonogatták a vállukat, nincs ebben semmi meglepő.

6. Ne felejtsük el a sziesztát! Vásároljunk előre jegyet, ugyanis kora délután nagy eséllyel egyetlen trafik sem lesz nyitva. A buszon váltott jegy pedig annyival drágább, hogy egy alkalommal a jóindulatú vezető elengedte, és azt javasolta, vegyük meg utólag, a végállomáson.

7. Érvényesítsük a jegyünket! Busz esetén a buszon, vonatoknál viszont felszállás előtt. A szabályt szigorúan veszik. Két gyanútlan önkéntest, akik érkezésükkor nem tudtak erről, magas pénzbírsággal büntettek meg.

8. Mosolyogjunk, és kérdezzünk! A távolsági buszok nem kötelesek megállni minden, városon belüli megállóban, ezért felszállás előtt rákérdezek: „Si ferma?” Ugye, megáll ott, ahol szeretném? Bár a többség válasza igen, még a sofőrök is tudják, hogy bizonyos goromba vezetőknél nem érdemes próbálkozni. Ellenben mások rendkívül segítőkészek.

9. Legyünk nyitottak és rugalmasak! Ha olyan helyre utaznánk, ahol a madár se jár – például erdőben megbújó természetes hőforráshoz –, a legjobb, ha szerzünk jogosítványt és kocsit, vagy legalább olyan barátokat, akik vezetnek. Mivel az olasz családok többsége a tömegközlekedés viszontagságait ismerve rendelkezik legalább egy autóval, talán nem lesz nehéz dolgunk.

Gősi Lilla

Az Itáliai Napló e heti bejegyzése eredetileg a Nők Lapja 2017/40. lapszámában jelent meg. Kolléganőnk korábbi összes bejegyzéséért kattintsatok ide!

Fotó: a szerző sajátja