Itáliai Napló 11. – Mi kerül a tányérra?

Olajbogyóval ízesített, ropogós kenyér, majd' ezerféle paradicsom, padlizsán, bazsalikomos és pestós orecchiette, fehérborba mártott mandulás keksz... Nem soroljuk tovább az olasz finomságokat, de előre szólunk: Gősi Lilla e heti naplóbejegyzése erőteljesen hat az ízlelőbimbókra.

 

A képre kattintva ínycsiklandó galéria nyílik!

– Ha megkóstolnád…

Talán ízlene. És lám, így történt. Immár öt éve, hogy megszerettem a paradicsomot. Pedig joggal aggódott a családom, amikor finnyás létemre nekivágtam első olaszországi félévemnek. De, mivel a kalandvágy gasztronómiai téren is mozgatott, hamar rákaptam az ízlelés ízére. Mindenből egy kicsit, hogy eldönthessem, kell-e. Édeskömény olívaolajjal, nutellás pizza, fehérborba mártott mandulás keksz. Az első toszkán kulináris élményeim.

– Miért nem kóstolod meg?

A friss zöldségek egyenesen a földről kéretik magukat. Jelenleg előnyös helyzetben vagyok. Könnyen hozzáférek a helyi és a szezonális alapanyagokhoz. Mert, míg anno Firenzében magamnak kellett felderíteni a piacokat (a legjobb az egyetem építészeti kara mellett, a Piazza Ghibertin található Mercato di Sant’Ambrogio!), addig most magától értetődő beszerzési terület a farm, ahol dolgozom. Csak paradicsomból legalább tízfélét termesztenek: sárgát, pirosat, narancssárgát, zöldet, feketét, édes, fürtökben lógót, datolya és koktél fajtát, kisszeműt és öklömnyit, barázdált, szív alakút, kereket, hosszút. A többi zöldséggel-gyümölccsel együtt a gazdaság konyháján, a konyhafőnök felügyelete alatt alakulnak át. Szószok, lekvárok, befőttek kerülnek az eladásra készített, csinos üvegekbe. És a legjobb, hogy, mivel olyan részfeladatokba is besegítek, mint a padlizsánpucolás és a hagymatisztítás, jó esélyem van ellesni egy-két – nem annyira titkos – receptet. De ez egy későbbi történet.

– Csak még ezt kóstold meg!

Ma már nem kell kétszer mondani. Legutoljára múlt hétvégén biztattak, hogy törjek az olajbogyóval ízesített, ropogós kenyérből, fogadjam el a mogyorós fagylaltot, és öblítsem le mindezt friss, könnyű, salentói rozé borral. Visszautasíthatatlan ajánlat! Úgy alakult a vasárnapom, hogy a barátom ízig-vérig olasz családjánál ragadtam – ebédre. A menüt bazsalikomos, pestós, fülcimpa alakú orecchiette tésztával kezdtük. A bazsalikomot a kertben szedték! Majd egyenesen a sütőből érkezett a melanzane alla parmigiana. Ez a gyakorlatilag tésztamentes lasagna padlizsánszeletek, paradicsomszósz, parmezán és mozzarella rétegeit egyesíti egy tepsiben. Aztán, nem hagyhattunk ki egy-egy falat, reggel gyűjtött, friss tojásból összedobott rántottát. Majd desszertnek őszibarack, mandulás keksz és fagylalt következett. A sort, lehetett választani, egy-egy pohárka likőrrel vagy kávéval zártuk.

– Mindent megkóstoltam.

Habár a fogások lajstroma hosszú, összességében nem volt elfogyaszthatatlan a mennyiség. Mindenből egy kevés került a tányérra. Gyakran tapasztalom, hogy az étkezés elején szívesen fogyasztanak salátát, párolt zöldségeket – ütős párosítás a vörös cikória csicseriborsóval és remek választás a mángold! –, illetve, ahogy az idő ősziesebbre fordul, leveseket. Régióm specialitása a viterbói acquacotta, ami szó szerint főtt vizet jelent. Elnevezése a hozzávalók zsíroktól mentes, tiszta vízben való megfőzésére utal. Az extra szűz olívaolajat végső műveletként adják hozzá. A praktikus leves a szegények eledele volt, melybe mindenféle, könnyen megszerezhető zöldséget belefőztek. Száraz kenyérrel, buggyantott tojással gazdagították. Egy didergős, esős estén volt szerencsém hozzá. A hagyományokhoz hűen, kerámia tálkából, forrón kanalaztam. A hatás? Mondanom sem kell. Mindjárt kevésbé fáztam.

Gősi Lilla

Kolléganőnk korábbi naplóbejegyzéseit ide kattintva olvashatjátok el.